Pálfordulós Ultreya.

„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” /Mk 16,15/

Nagy és örömteli sóhaj szakadt ki belőlünk szombat estére, amikor bezártuk a templom ajtót. Megcsináltuk, lebonyolítottuk ezt az Ultreyát, méghozzá először Barcikán a Pálfordulós Ultreyát. Eddig mindig Miskolc más-más cursillós csoportjai szervezték. A Pálfordulós Ultreya kitalálója és meghirdetője Takács Alajos atya volt, Ő akkor Miskolcon teljesített szolgálatot.

Szent Pál a Cursillósok védőszentje, melyet VI. Pál pápa hagyott jóvá.

A Pál fordulás nekünk cursillósoknak kedves ünnepünk, mert a három nap a legtöbbünknek szintén ilyen páli fordulatot jelentett az életünkben. Mi is megtapasztalhattuk, meghallottuk Jézus hívó szavát és tértünk a Jézus által mutatott útra.

Eredetileg úgy gondoltuk, hogy mindig Miskolcon lesz ez az Ultreya. Most úgy gondolta a grémium, hogy nem kell mindenáron Miskolchoz kötni ezt az eseményt, így aztán a mi barcikai cursillósok a plébánosunk, Balázs atya egyetértésével örömmel és nagy nekibuzdulással vállaltuk a megrendezését.

Még egy dolog motivált bennünket, történetesen az, hogy példát mutassunk arról, hogy ne a vendéglátás legyen a lényege a találkozónak, hanem a lelki épülés és a szeretet mutatása.

A szeretet átadásának és vendéglátásnak persze az étkezés is fontos része, ezért aztán „zsíroskenyér kazlat” építettünk. Azért azt, mert - példánk nyomán - a kisebb közösségek is tudnak, mernek szíroskenyér szeretet lakomát szervezni, anyagi csőd nélkül.

Az a cél, hogy minél több közösség megmutassa magát egy-egy Ultreya szervezésével. Nagy izgalommal vártuk mi is a szombatot, már reggel 7-kor ott voltunk a templomban és indult a zsíroskenyér gyártás. Volt aki a kinti parkolást dirigálta, volt aki a püspök atyát várta, hogy méltóképpen tudjuk fogadni. Hát eznem egészen úgy sikerült, ahogy terveztük, de az örömet és tiszteletet „előljárók” nélkül is tudtuk mutatni a szintén cursillós Dr Katona István püspök atyának.

Nagy örömünkre jöttek a vendégek is - a vendégvárók félelme, hogy kevesen leszünk - a Szentmise kezdésre összejöttünk vagy kétszázan, az Egyházmegye különböző helyeiről. Edelényből a görögkatolikus cursillós testvérek is jöttek, aminek nagyon örültünk, mert azt hiszem példa értékű az együtt működés velük. A mi egyházmegyei naptárunkba bevettünk az Edelény – Császta-i Ultreyát, ahol szintén együtt, közösen hirdethetjük az Úr dicsőségét.

A papok közül ketten is voltak, akik olyan szolgálatot vállaltak, hogy az egész Szentmise alatt gyóntattak.

Püspök atya a küldetésünkről beszélt, az emmauszi tanítványokat hozta példaként, kiemelve, a „lángolt a szívük” gondolatot. Attól lángolt a szívük, hogy Jézussal voltak. Jézus most is velünk van, mert megígérte „ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok köztük” Mt, 18,20. Mi mennyire érezzük? Ő mindig adja magát, itt van és várja a mi szívünk lángolását. A másik fontos gondolat Jézus felismerése. Mi mennyire ismerjük fel életünkben Jézust és hallgatunk-e a szavára. Akarunk-e az Ő útján járni?

Akarjunk az Ő útján járni, szólt a biztatás és menjünk az egész világra és hirdessük az evangéliumot.

A Szentmise végén a „De colorest” énekeltük a nem cursillós kántorunk vezetésével, igazi spanyolos ritmusban.

Ezután következett a „zsíroskenyér” agapé, forró teával, pogácsával és finom süteményekkel, üdítővel.

A teát egy katolikus vállalkozótól kaptuk, aki csak egy imát kért családjáért, különösen az egyhetes, Botond nevű negyedik gyermekéért, melyet a résztvevők közösen Mihaleczku Etelka vezetésével teljesítettek.

A Rózsafüzér társulattól pogácsát kaptunk ajándékba.

Az agapé nagyon gazdag lett, mert a vendégek sem jöttek üres kézzel.

Az igazi Ultreya ezután kezdődött, amikor kiscsoportok alakultak és megosztottuk egymással a küldetésünkről szóló gondolatainkat. A megosztás végén Etelka irányításával a csoportokból egy-egy megbízott összefoglalta és a nagy közösséggel is megosztotta, hogy saját csoportja, hogyan érti és végzi a küldetését ott ahol él.

Az Ultreyát negyedórás Szentségimádással zártuk, melyen Püspök atyánk is részt vett, mint „egyszerű” cursillós.

A Balázs atya áldása után, elköszöntünk egymástól és Istennek hálát adva, boldogan láttunk neki a rendrakásnak. Öt órára már az egész templom fel lett mosva, /Isten áldja meg a takarítógép adományozóját/ a székek is a helyükre kerültek.

Elfáradva, de boldog tudattal, hogy az Örömhírt és a szeretet tudtuk hirdetni és mutatni - reméljük jól. - Egymás kezét fogva, mint reggel a kezdéskor, hálát adtunk Istennek, amiért minket talált alkalmasnak erre a munkára.

DE COLORES!