Öröm volt látni, hogy Cursillosokon kívül mások is csatlakoztak hozzánk. Azért jöttünk össze, hogy átérezzük, és elmélkedjünk Jézus szenvedéseire, és halálára. A keresztút állomásain megállva, és imádkozva magunk elé képzeltük Jézus odaszegezett kezeit, lábait, vérző testét, és jóságos tekintetét. Megértettük, hogy saját életünkben is – mint Jézus életében-áldozatok, és szenvedések árán juthatunk el az örök életre. Csak nagypénteken át juthatunk el Húsvétig! Tudjuk, hogy a szenvedés, a betegség ma is jelen van saját életünkben, és családjainkéban is, és tőlünk függ, hogy ajándéknak, vagy tehernek fogadjuk el.

A Golgotán három kereszt áll. Én melyiket választom?.. Jézus keresztjére nem vagyok méltó! A bal latorét nem akarom választani! A megtérő latorét választom, és együtt imádkozom vele: „Emlékezzél rólam Uram Midőn el jössz a Te országodba!”

Jézus testét nagypénteken sírba tették, a sírt lepecsételték, bejáratához követ tettek, de Jézus halála mégsem vereség, hanem győzelem volt, hiszen harmadnapra feltámadt. Feltámadása lett hitünk alapja, a kegyelem forrása, és ez lett üdvösségünk is!