A rossz időjárás miatt nem a szokásos helyen- a Császta hegyen- hanem az edelényi római katolikus templomban tudtuk megtartani az összejövetelt, amely szentmisével kezdődött, melyet Takács Alajos (Lojzi atya) vezetett.

A szentmise után Kovács László - helyi plébános atya - köszöntötte a résztvevőket.

Ez után Debreceni Csaba etyeki Cursillos testvérünk tanúságtétele következett, melynek mottója :

„ Mid van mit nem kaptál?” (1.kor.4,7) szentírási idézet volt. Csaba elmondta, hogy ezzel az idézettel egy máriapócsi Cursillon találkozott, és itt ismerte fel, hogy mindaz amit eddig elért életében:-szakmai sikerek, jól fizető állás..stb- nem magának, hanem Istennek köszönheti. Ez a felismerés változtatta meg életét is. Igazi, vallásos keresztény lett.

A tanúságtétel után kiscsoportos beszélgetésekben folytattuk a fenti idézet elemzését. Szinte egyöntetű vélemény volt, hogy minden, amink van az Isten ajándéka. Az ajándékkal-a kapott talentumainkkal- pedig jól kell gazdálkodnunk. A jó dolgokat meg kell köszönnünk, a kevésbé jókat, pedig el kell tudnunk fogadni.

Nagyon elgondolkodtató volt, amikor szóba került az árvízi helyzet. Pont azok az emberek, akiket súlyos anyagi veszteség is ért, mondták, hogy ezeket a csapásokat, nem szabad Isten büntetésként felfogni. Tudjuk, hogy Isten irgalmas, emberszerető, Ő maga a szeretet, ezért Ő nem büntet, csak figyelmeztet. A mostani természeti jelenségek is figyelmeztetések. Emberek valamit nem jól csináltok, elfordultatok tőlem, soha ne feledjétek, én vagyok a világ Ura, és teremtője.

Nagyon jó volt hallani azokat a bátorító, segítő, eggyütérző, őszinte, szavakat hallani, amivel egymást biztattuk, és bátorítottuk. A persely összegét is az árvízkárosult Cursillosok megsegítésére fordítjuk. Az adományokat ezúttal is köszönjük.

Az Ultreya végét szerény agapéval zártuk. Akinek volt kedve, és nem volt nagyon fáradt kiautózhatott a Császtára is, hogy megnézze, hol szerettük volna megtartani az Ultreyát.

De colores!