De a nemes ember pincéjének hordói – hiába voltak tele borral – a meghívottak ekkora seregének szomját nem tudták volna csillapítani. Az úr tehát azt kérte a falu lakósaitól: – Az udvar közepére, ahol a lakomát tartjuk, egy nagy hordót fogunk elhelyezni. Mindenki hozzon annyi bort, amennyit csak tud, és öntse bele. Azután mindenki kedvére meríthet belőle, így mindenkinek jut elég innivaló.

Az egyik ember gondolt egyet, s mielőtt elindult volna a kastélyba, fogott egy korsót, és teletöltötte vízzel:

– Ez az egy korsó víz senkinek sem fog feltűnni.

Miután megérkezett az ünnepségre, beleöntötte korsajának tartalmát a hordóba és helyet foglalt az asztalnál. Amikor az elsők odamentek a hordóhoz, hogy szomjukat oltsák, a csapból csak víz folyt.

Mindenki ugyanúgy gondolkodott, és csak vizet hozott.

Ha elégedetlenek vagyunk a világgal, az azért van, mert túl sokan hoznak vizet bor helyett.

És ezt az egész Teremtés megszenvedi.