, aki Székely János püspök atya meghívására érkezett hozzánk. Arsenio a Mallorcai cursilló egyik motorja, Eduardo Bonnin életének utolsó éveiben a legközelebbi munkatársa volt és igen komoly cursillós tapasztalattal rendelkezik. Ebből a tapasztalatból szeretnénk meríteni, töltekezni és szeretnék erre támaszkodni abban a munkában, ami hazai cursilló  mozgalom egységesebbé tételéért folyik.

Pénteken és vasárnap tudtam résztvenni a beszélgetéseken, de igyekszem a szombati előadások lényegi részét is megszerezni.

Addig is hadd osszak meg Veletek néhány gondolatot, ami bennem megragadt a két napon:

Kiknek tartunk cursillót? Arsenio egy hasonlatot mondott: "Nem az akváriumban kell halásznunk, hanem a tengerben!" A cursillót - elsősorban - az egyháztól, Krisztustól valamilyen ok miatt elszakadt, vagy lazábban kötődő testvéreknek csináljuk. Ha ők is megtapasztalják, hogy mennyire szereti őket az Isten, ők válnak az egyház igazi motorjává. De az elveszett bárányokat nem lehet "egycsapásra" begyűjteni és nem lehet "rájuk önteni" az Isten szeretetét egy pillanat alatt. Fokozatosan kell visszavezetni őket és nem is csak a három nap alatt, hanem már előtte (előcursilló) és utána (utócursilló) is! (Ezt már én teszem hozzá: a fokozatosság a három nap alatt is fontos.)

Mi volt az alapötlet? Amikor Bonnin katona volt, élvezettel hallgatta az eltávozásról visszatérő társainak élménybeszámolóit a bulikról, lányokról. Arra gondolt, ha mi keresztények ilyen tűzzel és lelkesen tudnánk a templom és a parókia falain kívül beszélni az Isten szeretetéről, akkor Jézusnak nyert ügye volna itt a Földön. Ezt az ötletét mondta el Sebastian Gaia-nak és Juan Hervas püspöknek, akkikkel átdolgozta az Actio Catholica módszerét és csinálta meg a cursillót. A cursilló feladatául azt szabták, hogy a parókia falain kivűl, de a parókiához tartozó egyházközségben hirdesse az Evangéliumot mindenkinek, főleg azoknak, akik a parókiára és a templomba nem biztos, hogy maguktól bemennének. A cursillisták feladata, hogy ezekhez a testvérekhez is eljsusson az Örömhír: Isten szereti őket.

"Nem a szabály a lényeg, hanem a személy!" A cursilló - Krisztushoz hasonlóan - mindig a személyt kell, hogy szem előtt tartsa. Az a fontos, aki jelöltként eljön a cursillóra - legyen az hitetlen, kereső, szkeptikus vagy mélyen hívő. Neki mi a fontos, mi az, amit az Isten neki adni tud! Nem az a fontos, hogy az összes szabályt, törvényt megtanulja - nem azért jött el - hanem az, hogy megérezze, megtapasztalja, hogy Isten szereti.

A változtatásokról azt mondta: a történelem során sokszor és sokat változtattak jószándékkal a cursillón és ez nem baj. Csak akkor ez már nem cursilló. Más dolog egy vonal mentén haladni, fejlődni és megint más ezt a vonalat megtörni pusztán egy reform miatt. Olyan ez, mint egy agyondíszített karácsonyfa: rengeteg a dísz és már nem is látszik a fa. (nekem erről a pócsi kép jutott eszembe - milyen jó, hogy néhány éve letakarították, leszedték róla sok hálából ráaggatott ékszert és most ismét olyannak láthatom én is, mint azok a hívek, akik először látták könnyezni!).

               Ideas Fundamentales – A cursilló alapdokumentumának számító könyvből kettő van. Az első – az eredeti – elve a „tengerben halászni”, azaz ott hírdetni az evangéliumot, ahová a papok esetleg els sem jutnak. A másodikat néhány cursillós pap és püspök készítette el a hetvenes évek közepén. Ennek az alapelve, hogy a cursilló a plébániát/parókiát támogatja, annak mint egy szerve működik. Bonnin nem helytelenítette a „második kiadást” és nem vitatta, hogy ilyen evangelizásra is szükség van, de azt mondta, hogy az már nem cursilló.

                A cursillón az legyen a rektor és azok legyenek munkatársak, akiknek legnagyobb a hitük. Nem a jegjobb szónok, hanem az, aki a hétköznapokon is törekszik az Istennel való állandó kapcsolatra. Ez az állandó és erős kapcsolat biztosítja, hogy az Isten üzenete eljusson a jelöltekhez, nem pedig a kiváló retorika. A jó szónok esetleg hajlamos lehet a saját gondolatait az Istené elé helyezni az alázattal végzett szolgálat helyett. Ha egy munkatárs nem alázattal szolgál, semmit sem használ.

A magyarországi cursilló nevében Rébay Lajos megajándékozta Arseniót.Két olyan dolgot adott, ami – Lajos szavaival - nélkül Európa nem lenne az, ami: egy Márai Sándor regényt spanyol nyelven és egy doboz igazi magyar fűszerpaprikát. A találkozó végén Arsenio is megajándékozott minket a mellékelt képpel, aminek a felirata szerint a bohóc azt mondja a kezében lévő kismadárnak: milyen jó, hogy van valaki, akire támaszkodhatok! Talán legközelebb elmeséljük neki Tamási Áron történetét egy kisfiúról, aki egy feketerigó fiókát hoz le a kalapjában a havasokból, dacolva a viharral, széllel, sötétséggel és félelemmel....

Szeretettel

Csaba