18

Mária merte szülni az Istent. Ez a „máriás” lelkület óriási erőt, nyugalmat ad nekem. Máriától tanultam, hogy Istenre kell bízni a dolgokat!

19

Legyetek kis Jézusok, váljatok ti magatok ajándékká, a Jó isten simogató, vigasztaló áldásává!

Úgy szerette Isten a világot, hogy megteremtett téged is, hogy ott ahol vagy, általad felvidítson, beragyogjon, boldoggá tegyen mindenkit és mindent.

20

A kis Jézus nem páncélban, nem kivont lángpallosú kerubok között jött közénk, hanem egyszerűen csak itt van köztünk, így pici betűkkel. Akkor is volt háború, bűn, nyomorúság meg minden – de Isten mosolyog, bízik a Menyei atya teremtett csodálatos világában.

21

Jézus Krisztus üres kézzel jött közénk karácsony estéjén. Nem hozott ajándékokat, nem osztott semmiféle mennyei szuvenírt. Ő maga akart az áldás lenni, ajándék, Isten csodálatos szeretetének csodás megnyilvánulása. Mi is üres kézzel jöttünk erre a földre, azzal a hivatással, hogy áldás, ajándék, simogatás legyünk, válasz a fojtogató kérdésekre, út amely tovább vezet.

22

Mária elment Názáretbe, Betlehembe. Szegény József kopogtatott ide is oda is, de nem lel szállásra. Mária el tudja fogadni azt az egyszerű istállót, amit a férje nagy nehezen megszerzett. Mária tudomásul veszi, hogy ennyire telik. Ez van. És ott szüli meg az ő szent Fiát.

23

Szeretem magam elé képzelni a csendes, egyszerű betlehemi barlangot, benne a Szent családot a kis Jézussal. Milyen döbbenetes egyszerűség! A világ mindenség Ura üres kézzel jön a világra! Nem hozz semmit, mert Ő maga az áldás, az ajándék.”Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte”(Jn.3,16)

24

Gyönyörű szép a karácsony éjjel, amikor Mária megszüli a kis fiát! Oda adja a napkeleti bölcseknek is, az egyszerű pásztoroknak is. Nekem is legyen szívem a szegényekhez, a gazdagokhoz, a jobboldalhoz is, a baloldalhoz is, a fentiekhez is, a lentiekhez is. Ária háza mindenki számára nyitva van. Az én szívem mennyire nyitott?